KOMÁROM MARATHON

Én városnézéses, fényképezőgépes, mobiltelefonnal barátnővel sms-ező futást választottam és jól döntöttem :-)
RAJT: Korai komp, korai érkezés, de szerencsére odaát váltottam néhány szót egy sokszoros teljesítővel, aki felvilágosított, hogy nem kell rögtön kisietni a szélbe, hidegbe így a komp várócsarnokában kávézva (Ámerika), reggelizve vártam a rajtot. A hidegből-szélből kb. 45 perc jutott csak. A Verrazano hídon, viszont majd' le fagytam.. Többen is nagyon komolyan készültek a rajt előtti zimankóra: sátor, hálózsák.. Kb. úgy tűnt, előző este jöttek ki sátrazni és jegyet venni a Yankees meccsére...pedig..

Brooklyn eszméletlen volt. Ráncosra vigyorogtam magam a sok szurkoló buzdításán. Zenekarok, Dj-k, komplett gospel kórusok, japán Taiko dobosok, egy templom előtt rappelve celebrált misét egy arc, pacsiztunk a brooklyni, bronxi

kisgyerkőcökkel, pajeszos-kalapos haszid zsidók szaladtak át előttünk az utcán .... :-)
A frissitő állomásokon teljes városrészeket áztattunk el gatorade-ben. Sokat adtak és több litert ebből sem lehet meginni, hiába hasznos elvileg. Szilárd táplálékot viszont "csak" a helyiektől kaptunk, azt viszont mindenfélét: banán, narancs, gumicukor, aprósütemény, perec, szőlő... A legszebb az volt ebben, hogy sosem tudtad előre mit eszel majd, változatos volt az étrend és várakozással néztél elébe a kilométereknek :)

Aztán a móka és kacagás a legtöbb futónál, mint ahogy nálam is elmúlt 25 km környékén, de szerencsére a fenti eledeleket pont ezen a részen lehetett beszerezni leginkább és átbillentem a holtponton. Furcsán hangzik, de jól esett a kis csönd azokon a hidakon, ahol nem volt ember..
A sétától próbáltam tartózkodni, már csak azért is, mert hát nem szégyen ugyan az a kis séta, de hogyan néz már ki mikor több ezer ember áll az utca mindkét oldalán és hát, mégiscsak futóversen ez vagy mi a szösz. Ennek ellenére sokan választották ezt a közlekedési formát. Én meg mondjuk wc-n is voltam :-) megmutatkozott a sok gatorade hatása... Sms-ben való egyeztetés után-nem könnyen-de kis 3 tagú, ám annál lelkesebb magyar szurkolótáborommal és barátnőmmel is találkoztam a 40.-ik km környékén. Az utca mindkét oldalán szurkoló többezres/többszázezres tömegben ezt külön teljesítményként értékelném..
Az iramfutókhoz visszatérve, előttem teljesen homályos, hogy ez, hogyan is volt megszervezve, mert a 2.ik hullámból indulva láttam a lufis 3:50-es futókat a rajtnál. (official ING pace maker, vagy valami ilyesmi) Viszont valószínűleg a léggömböktől megszabadultak menet közben, mert utána vegyesen láttam 3:50.3:45. 3:30, 3:40, 4:00, de mindenféle sorrendben.
Érzésre és órára tudtam, hogy 3:50 körüli célidőt megyek, de velük mi volt a helyzet? A befutó előtt a Central Parkban sétáló 3:40-es és görcsbe rándult lábbal áldogálva-küzdő 3:30-as "pace maker"-rel is találkoztam...
Szerencsére sikerült viszont "bolyoznom" és szlalomoznom néhány km-t egy 3:50-essel, aki értette a dolgát, mert behozott engem is 3:45-re :-), aminek nagyon örültem.
Egyébként a befutó előtti Central Park rész kellemesen dimbes-dombos, egy pillanatra majdhogynem börzsönyi túra feelingje volt a sárga falevelekkel, aztán ismét felhőkarcolók és hangos szurkolás rántott vissza a valóságba.
A célban újfent öröm, móka és kacagás, már akinek volt hozzá kedve. Kaptunk befutó csomagot és fóliát a nyakunkba. Érmet is. Picit lehányta a lábamat egy lány, és páran rosszabb bőrben voltak, dehát ennyi emberből ez nem rossz arány. A másnapi újság 1 defibrilátoros újraélesztésről írt csak. Egy idősebb bácsi, de jól van és csak azon sajnálkozott, hogy nem tudta befejezni a versenyt. Vérbeli futó :-)
A célban mindenki gratulált és tök jó fej volt. Az előre küldött csomagot is profin-gyorsan átlehetett venni. Kedvesen elnézést kérve figyelmeztettek, hogy nézzük meg a bagel-t a befutócsomagban, mert lehet, hogy penészes :) és valóban. Ezek apró negatívumok, inkább csak viccesek. Az egész szervezés nagyon profi. Külön kiemelendő a külföldieknek rendezett szombati "friendship run" amely szintén benne van a nevezési díjban az ENSZ székháztól a Central parkig néhány kilométeres kocogás, ahol egy nappal korábban már átélhettük a "befutóélményt" Grete Waitz vitte a norvég zászlót ! Magyart sajnos nem rendeltünk így nem is volt :( Merthogy azt előre kellett volna.

A teljesítmény értékét, viszont véleményem szerint illik a helyén kezelni, mert mégis "csak" egy maratont futottunk.(gyk.: volt egy piros 85 is a hétvégén :-)... gratula a teljesítőknek!) Elég furcsa, hogy tényleg néhány nappal a verseny után még éremmel a nyakban mászkáltak az emberek. Sőt csütörtökön a zürichi reptéren még mindig sikerült ilyet látnom.
Viszont nagyon sokféle ember áll rajthoz itt és soknak pl. ez az első és utolsó maraton egyben. Kipipálják erre az életre és kész..
Aki meg szeret futni, annak a nyolc maraton teljesítése így is úgy is nagy élmény függetlenül attől, hogy a rövid vagy az ultra távokat kedveli. Szóval nagy élmény :-) csak regisztrálni kell (már lehet 2010-re) és gyűjteni. Hajrá!

Ha futni akarsz, fuss egy mérföldet! Ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy marathont! KOMÁROM MARATHON Fodor Zoltán hosszútávfutó beszámolója New Yorkról
	Én városnézéses, fényképezőgépes, mobiltelefonnal barátnővel sms-ező futást választottam és jól döntöttem :-) RAJT: Korai komp, korai érkezés, de szerencsére odaát váltottam néhány szót egy sokszoros teljesítővel, aki felvilágosított, hogy nem kell rögtön kisietni a szélbe, hidegbe így a komp várócsarnokában kávézva (Ámerika), reggelizve vártam a rajtot. A hidegből-szélből kb. 45 perc jutott csak. A Verrazano hídon, viszont majd' le fagytam.. Többen is nagyon komolyan készültek a rajt előtti zimankóra: sátor, hálózsák.. Kb. úgy tűnt, előző este jöttek ki sátrazni és jegyet venni a Yankees meccsére...pedig.. Brooklyn eszméletlen volt. Ráncosra vigyorogtam magam a sok szurkoló buzdításán. Zenekarok, Dj-k, komplett gospel kórusok, japán Taiko dobosok, egy templom előtt rappelve celebrált misét egy arc, pacsiztunk a brooklyni, bronxi kisgyerkőcökkel, pajeszos-kalapos haszid zsidók szaladtak át előttünk az utcán .... :-) A frissitő állomásokon teljes városrészeket áztattunk el gatorade-ben. Sokat adtak és több litert ebből sem lehet meginni, hiába hasznos elvileg. Szilárd táplálékot viszont "csak" a helyiektől kaptunk, azt viszont mindenfélét: banán, narancs, gumicukor, aprósütemény, perec, szőlő... A legszebb az volt ebben, hogy sosem tudtad előre mit eszel majd, változatos volt az étrend és várakozással néztél elébe a kilométereknek :) Aztán a móka és kacagás a legtöbb futónál, mint ahogy nálam is elmúlt 25 km környékén, de szerencsére a fenti eledeleket pont ezen a részen lehetett beszerezni leginkább és átbillentem a holtponton. Furcsán hangzik, de jól esett a kis csönd azokon a hidakon, ahol nem volt ember.. A sétától próbáltam tartózkodni, már csak azért is, mert hát nem szégyen ugyan az a kis séta, de hogyan néz már ki mikor több ezer ember áll az utca mindkét oldalán és hát, mégiscsak futóversen ez vagy mi a szösz. Ennek ellenére sokan választották ezt a közlekedési formát. Én meg mondjuk wc-n is voltam :-) megmutatkozott a sok gatorade hatása... Sms-ben való egyeztetés után-nem könnyen-de kis 3 tagú, ám annál lelkesebb magyar szurkolótáborommal és barátnőmmel is találkoztam a 40.-ik km környékén. Az utca mindkét oldalán szurkoló többezres/többszázezres tömegben ezt külön teljesítményként értékelném.. Az iramfutókhoz visszatérve, előttem teljesen homályos, hogy ez, hogyan is volt megszervezve, mert a 2.ik hullámból indulva láttam a lufis 3:50-es futókat a rajtnál. (official ING pace maker, vagy valami ilyesmi) Viszont valószínűleg a léggömböktől megszabadultak menet közben, mert utána vegyesen láttam 3:50.3:45. 3:30, 3:40, 4:00, de mindenféle sorrendben. Érzésre és órára tudtam, hogy 3:50 körüli célidőt megyek, de velük mi volt a helyzet? A befutó előtt a Central Parkban sétáló 3:40-es és görcsbe rándult lábbal áldogálva-küzdő 3:30-as "pace maker"-rel is találkoztam... Szerencsére sikerült viszont "bolyoznom" és szlalomoznom néhány km-t egy 3:50-essel, aki értette a dolgát, mert behozott engem is 3:45-re :-), aminek nagyon örültem. Egyébként a befutó előtti Central Park rész kellemesen dimbes-dombos, egy pillanatra majdhogynem börzsönyi túra feelingje volt a sárga falevelekkel, aztán ismét felhőkarcolók és hangos szurkolás rántott vissza a valóságba. A célban újfent öröm, móka és kacagás, már akinek volt hozzá kedve. Kaptunk befutó csomagot és fóliát a nyakunkba. Érmet is. Picit lehányta a lábamat egy lány, és páran rosszabb bőrben voltak, dehát ennyi emberből ez nem rossz arány. A másnapi újság 1 defibrilátoros újraélesztésről írt csak. Egy idősebb bácsi, de jól van és csak azon sajnálkozott, hogy nem tudta befejezni a versenyt. Vérbeli futó :-) A célban mindenki gratulált és tök jó fej volt. Az előre küldött csomagot is profin-gyorsan átlehetett venni. Kedvesen elnézést kérve figyelmeztettek, hogy nézzük meg a bagel-t a befutócsomagban, mert lehet, hogy penészes :) és valóban. Ezek apró negatívumok, inkább csak viccesek. Az egész szervezés nagyon profi. Külön kiemelendő a külföldieknek rendezett szombati "friendship run" amely szintén benne van a nevezési díjban az ENSZ székháztól a Central parkig néhány kilométeres kocogás, ahol egy nappal korábban már átélhettük a "befutóélményt" Grete Waitz vitte a norvég zászlót ! Magyart sajnos nem rendeltünk így nem is volt :( Merthogy azt előre kellett volna. A teljesítmény értékét, viszont véleményem szerint illik a helyén kezelni, mert mégis "csak" egy maratont futottunk.(gyk.: volt egy piros 85 is a hétvégén :-)... gratula a teljesítőknek!) Elég furcsa, hogy tényleg néhány nappal a verseny után még éremmel a nyakban mászkáltak az emberek. Sőt csütörtökön a zürichi reptéren még mindig sikerült ilyet látnom. Viszont nagyon sokféle ember áll rajthoz itt és soknak pl. ez az első és utolsó maraton egyben. Kipipálják erre az életre és kész.. Aki meg szeret futni, annak a nyolc maraton teljesítése így is úgy is nagy élmény függetlenül attől, hogy a rövid vagy az ultra távokat kedveli. Szóval nagy élmény :-) csak regisztrálni kell (már lehet 2010-re) és gyűjteni. Hajrá!